Ha szeretünk valakit és szerelmesek vagyunk, rengeteg ellentétes érzést élhetünk át, amelyek gyakran túl bonyolultak ahhoz, hogy szavakba öntsük őket. Itt jöhet jól a ”szerelem biológiája”, amely segíthet megérteni, miért érzünk úgy, ahogyan érzünk. Helen Fisher amerikai antropológus és a romantikus kapcsolatok kutatója érdekes elmélettel állt elő, amely szerint nem minden szerelmet élünk át egyformán, és a romantikus szerelem 3 különböző típusra bontható.

A szerelem mindig izgalmas téma számunkra, ezért úgy döntöttünk, hogy mélyebbre ásunk, és felfedezzük az egyes típusok jellemzőit.

1. Rajongás

A tudósok, mint például Fisher, a vonzalom és a szerelem hátterében álló neurobiológiai és kognitív folyamatokat vizsgálták, és elkezdték azonosítani a romantikus kapcsolatok különböző szakaszaiban fellépő különböző érzéseket, amelyek közül a vágy vagy a rajongás az első.

A vágyhoz hasonlóan a fellángolás is az úgynevezett hüllőagyból ered, és tiszta, mivel alapvető. Ez egy olyan érzés, amellyel a legtöbben könnyen azonosulni tudunk – az intimitás iránti vágy egy olyan emberrel, akiről alig tudunk valamit. Azonnali, és a vonzalom fizikai és viselkedési elemein alapul. A szerelem fellángolási szakaszában az agy hipotalamuszának fontos szerepe van, amely serkenti az ösztrogén és a tesztoszteron nemi hormonok termelését.

Ezért ezt a szakaszt általában az újdonság és az eufória érzése jellemzi. A hormonok rohamától irracionálisan izgatottnak és megszállottnak is érezhetjük magunkat. Az érzések ebben a szakaszban folyamatosan változhatnak, és néha ugyanolyan gyorsan el is múlnak, mint ahogy jöttek, de a fellángolás ugródeszka is lehet a hosszú távú, érett intimitás felé vezető úton.

2. Szenvedély

A szenvedély, vagyis a 2 ember közötti érzelmi kapcsolat az emlősök agyából ered. Az agyunkban túlcsordul a dopamin és a noradrenalin, ami miatt az emberek úgy érzik, hogy “el vannak ragadtatva” egymástól. Egymás szemébe néznek, minden ébren töltött pillanatot együtt akarnak tölteni, hajnali 5-ig együtt maradnak fent és beszélgetnek… Ezek a vegyi anyagok energikussá és euforikussá tesznek minket, ami néha álmatlansághoz és csökkent étvágyhoz vezet. A szenvedély magas szintű érzelmi kémiával jár, ezért képes akadályozni az ember logikus gondolkodását.

A szenvedélytől elvakulva elragadtatjuk magunkat, és egy elképzelt jövőt vetítünk előre a kapcsolatról, ami nem mindig válik valóra. A tudomány szerint a kapcsolat jövőjének és a párkapcsolati kompatibilitásnak komoly tesztje általában 6-12 hónap együtt töltött idő után történik. A szenvedély néha elhalványulhat az újdonság hiánya miatt, de néhány párnak sikerül évtizedekig életben tartani a szikrát.

Ahogy a szerelem egyre érettebbé válik, az agy különböző részei aktiválódnak. Egyes párok azt állítják, hogy még évek együttléte után is őrülten szerelmesek. Fisher egyik tanulmányában felfedezte, hogy egyes középkorú pároknál szinte ugyanaz az agyi aktivitás figyelhető meg, mint a fiatal szerelmeseknél. Sőt, egy kivétellel: a hosszú távú szerelmeseknél az agynak a szorongással kapcsolatos területei már nem voltak aktívak, helyette a nyugalommal kapcsolatos területek aktiválódtak.

3. Elkötelezettség

Elkötelezettségről, vagy kötődésről akkor beszélünk, ha a szenvedély elég hosszú ideig tart, hogy feltétel nélkülivé váljon. A kötődés az egyik legfontosabb tényező a hosszú távú kapcsolatokban. Míg a szerelem és a szenvedély uralja a romantikus viszonyokat, a kötődés fontos szerepet játszik a szülő-gyermek kapcsolat, a barátságok és az intimitás számos más formája esetében is.

Az ebben a szakaszban felszabaduló 2 elsődleges hormon az oxitocin és a vazopresszin. Ha az emberek között tartósan megvan a kompatibilitás, és a szenvedély hosszú ideig fennáll, a pár a végtelenségig folytatja a közös élet új élményeinek megosztását, akkor kialakul az elköteleződés.

Másrészt egyes párok nem tudnak túllépni az 1. és 2. szakaszon. A kapcsolatot általában tökéletesnek érzik, amíg valami negatív dolog nem történik: munkahely elvesztése, egészségügyi problémák, idegesítő szokások stb. Az elköteleződés megköveteli, hogy az emberek elfogadják és szeressék a másik ember hibáit éppúgy, mint a pozitív tulajdonságait. A tudósok kimutatták, hogy azoknál a pároknál, akik elérik az elköteleződésnek ezt a szintjét, az önérzetük valójában összeolvad a másikéval.

Az elköteleződés azon az elképzelésen alapul, hogy a kapcsolat örökké tart. Csak akkor érhet véget, ha a kapcsolatban lévő emberek olyan mértékben megváltoztatják a személyiségüket, hogy az a másik számára káros lesz. Például folyamatos megcsalás, kábítószerrel való visszaélés stb. Néha még ilyenkor is megmarad az elköteleződés ereje, az egyénektől függően. A szenvedély és a vágy jóval az elköteleződés megszületése után is eltűnhet, anélkül, hogy az elköteleződést befolyásolná.

Természetesen a szerelem ezen különböző szakaszainak nem kell kizárniuk egymást. Egy pár, amely folyamatosan dolgozik a kapcsolatán, évekkel az elköteleződés és a kötődés kialakulása után is szenvedélyes és egymásba bolondult maradhat.