A koronavírus-járvány kezdetén túl sok idő állt rendelkezésre. Sokan közülünk azzal töltöttük ezt az időt, hogy megpróbáltuk kitalálni, mi fog történni ezután. Néhányan kényszeresen új hobbikat gyűjtöttünk, hogy eltereljük a figyelmünket, de sokan rájöttünk, hogy hirtelen több időnk lett arra, hogy azokkal az emberekkel töltsük, akikkel együtt éltünk. Igen, ez az újonnan nyert idő ijesztő volt, de egyben ritka lehetőség is, hogy kapcsolatot teremtsünk szeretteinkkel vagy lakótársainkkal. Talán a reggeli kávé melletti laza beszélgetések új lehetőségként jelentek meg, vagy talán a valóságshow-k iránti közös szeretet is előkerült.
De a helyzet a következő: már eltelt néhány hónap a járvány után, és még mindig mindannyian, nos, együtt vagyunk. Még ha valaki vissza is tért a munkájához és más tevékenységekhez, az ideje nagy részét valószínűleg még mindig az otthona és azok az emberek teszik ki, akikkel együtt él. Szóval teljesen normális, ha több időre vágysz egyedül. Hogyan mondd meg a kedvenc karanténpartnerednek, hogy egyedül szeretnéd nézni a Love Islandet? Szörnyű elmagyarázni a kedvesednek, hogy bár annyira örülsz, hogy élvezik a reggeli edzésedet, a testmozgást mindig is egyedül csináltad?
Nehéz lehet tudatni az emberekkel, hogy szükséged van egy kis térre – különösen akkor, ha őszintén élvezed, hogy körülötted vannak. Az alábbiakban találsz néhány dolgot, amit érdemes szem előtt tartanod, amikor arra készülsz, hogy beszélj a pároddal arról, hogy a világjárvány alatt egy kis időt egyedül tölts.
1. Találd ki, hogy számodra hogyan néz ki az egyedül töltött idő.
A kiteljesedett, boldog és teljes emberek jó partnerek. És néha ahhoz, hogy így érezzük magunkat, szükségünk van némi lehetőségre, hogy érzelmileg vagy… fizikailag önmagunkkal lehessünk. Ez azt jelenti, hogy az egyedül töltött idő különböző dolgokat jelent a különböző emberek számára. Szüksége van arra, hogy egy kis időre elhagyja a házat – inkább egy hosszú, kényelmes kirándulásra vágyik? Vagy akkor vagy a legboldogabb, ha egy szobában ülsz a pároddal anélkül, hogy beszélgetnél? Lehet, hogy az egyedüllét csak annyit jelent, hogy zajszűrő fejhallgatót veszel fel, és engedélyt kapsz arra, hogy egy kis időre kikapcsolódj? Mielőtt beszélgetést folytatnál a “térigényedről”, folytass egy őszinte beszélgetést magaddal, hogy kiderítsd, mi az, hogy szándékosan fogalmazd meg.
2. Légy konkrét a kérésedben.
Gyakran előfordul, hogy frusztrációnkban olyan mondatokkal dobálózunk, mint “csak egy kis térre van szükségem”. De a “tér” kifejezés a délutáni fürdőkádas áztatástól a teljes szakításig bármit felidézhet. Amikor megkeresi a partnerét azzal, hogy szüksége van egy kis időre, legyen őszinte és pontos az igényeit illetően (lásd az 1. tippet). Ezzel enyhítheted a szorongást, amely akkor támadhat, amikor elmagyarázod, hogy szükséged van egy kis időre.
3. Nyugtasd meg a partneredet, hogy az egyedüllét nem azt jelenti, hogy érzelmi távolságot szeretnél.
Még ha szuperül tisztázod is, hogy csak “egy percre” van szükséged, és rögtön visszajössz összebújni, teljesen elképzelhető, hogy olyasvalakivel élsz együtt, akinek nincs szüksége (vagy különösebben megérti) az egyedüllétre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem érdemelsz egy kis időt magadra. Azt jelenti, hogy rengeteg együttérzéssel kell közelítened feléjük, és tartózkodnod kell attól, hogy olyan módon beszélj, ami azt az érzést keltheti bennük, hogy szerinted rosszul áll hozzá a kapcsolathoz. Vannak, akik az egyedül töltött idővel töltődnek fel, de vannak, akik valójában úgy érzik, hogy akkor töltődnek fel, ha emberek között vannak.
4. Kezdj beszélgetést, ne vitát.
Ha a partnered duzzog vagy ideges lesz, tudd, hogy neked is jogod van egy kis egyedülléthez. Próbálj meg kitartani a vágyad mellett, és ne feledd, hogy a saját igényeiddel való törődés elengedhetetlen ahhoz, hogy jó partner legyél. Nem kell vitát kezdeményeznünk ahhoz, hogy teret nyerjünk, hozzátéve, hogy a beszélgetés középpontjában te állhatsz. Például ahelyett, hogy azt mondanád, hogy “Már a létezésed is kezd stresszelni”, választhatsz valami kevésbé durvát, és inkább arra koncentrálhatsz, hogy mit szeretnél nyerni azzal, ha több teret kapsz, nem pedig arra, hogy a mostani együttlétetek hogyan csökkenti a boldogságodat. Például: “Keddenként munka után szívesen kihasználnám azt az időt arra, hogy egy órát egyedül lógjak”. Ha fél a partnere reakciójától, forduljon szakemberhez, hogy további támogatást kapjon.
5. Ha bűntudatod van amiatt, hogy térre van szükséged, próbáld megérteni és átformálni ezeket az érzéseket.
Csábító azt gondolni, hogy az egyedüllét utáni vágyad önző dolog, de ennek mindenki hasznát veheti. Csak azért, mert nincs zsigeri szükséged [a térre], nem jelenti azt, hogy nem lehet hasznos. Ez nem azt jelenti, hogy el kell rohannod, és azt kell mondanod a partnerednek, hogy szívességet teszel neki azzal, hogy hangoztatod, hogy szükséged van egy percre. Egyszerűen csak azt jelenti, hogy nem szabad elpazarolnod az értékes kettesben töltött időt azzal, hogy azon töprengsz, vajon tényleg megérdemled-e (megérdemled). Az elmúlt néhány hónapban nagyon sok minden megváltozott, és lehet, hogy megnőtt az igénye egy kis egyedüllétre. Ez nem feltétlenül vörös zászló, ami azt jelzi, hogy valami baj van veled vagy a kapcsolatoddal. A külön töltött idő valójában az egészséges kapcsolat jele.
6. Tervezzétek meg, hogy az újraegyesülésetek különleges legyen.
A tervezés és a kommunikáció különösen fontos, ha a partnerednek szorongó kötődési stílusa van. Ha a partnere azt mondja, hogy “térre van szükségem”, az felerősítheti a szorongását, ezért azt hiszem, az egyik módja az egyensúlyozásnak az, hogy némi tervezést adunk hozzá. Az “egyedül töltött időt” megelőzően minőségi időt tervezhetünk, vagy az újraegyesülést rendezhetjük eseményként. Például csomagoljanak pikniket, hogy újra összejöjjenek, vagy egyszerűen csak táncoljanak együtt a nappaliban – valamivel megerősíthetik, hogy a párkapcsolati időt ugyanolyan értékesnek tartják, mint a külön töltött időt. A tér valójában erősíti a kapcsolatot.
