A szakításnak vannak hatásai a mentális jóllétünkre, a pszichológiai hatások nagyrészt abból fakadnak, hogy az agyunk hogyan dolgozza fel a történteket. Amikor vége egy kapcsolatnak, valóban gyászoljuk azt, függetlenül attól, hogy milyen hosszú ideje tartott. Az elválás viszont nem az egyszeri megoldás. Minden házasságban előfordulnak nehézségek, de léteznek olyan mélységű gondok, amelyek már nem egyszerű elakadások, hanem komoly figyelmeztető jelei annak, hogy valami hihetetlenül elromlott.
A nehezebb, de értékesebb út egyfolytában az, ha meg kell küzdenünk valamiért. Ne sajnáljuk a fáradtságot arra, hogy elemezve saját kapcsolatunkat megismerjük annak erős és gyenge pontjait, szokásos buktatóit. Ha már a válságba került a kapcsolatunk, ne dobjuk el egyszerűen, hanem tegyünk a házasságunk / párkapcsolatunk megmentéséért!
A házassági válság feloldását tehát több tényező segíti. Egyrészt annak elfogadása, hogy egészen rendben van és normális a házasságban, párkapcsolatban a krízis helyzet kialakulása, másrészt annak megtapasztalása, hogy a néhány / szülők képesek megküzdeni a helyzettel, harmadrészt pedig annak tudatosítása, hogy a változás nem feltétlenül negatív, hanem a fejlődést szolgálja. Az ilyen megtapasztalás a következő krízishelyzet lefolyását is jelentős mértékben pozitívan befolyásolja.
A krízis helyzet megoldásában segíthetnek az egyéni és csoportos terápiás ülések, amelyeken a néhány közösen vesz részt, vagy pedig a néhány tagjai egyénileg. Az ülések hatását azonban nekik magunknak is meg kell támogatnunk a hétköznapi életünkben. Sűrűn előfordul, hogy amíg a kliens a terapeutával szemben ül, a dolgok megoldhatónak tűnnek. Aztán kilép az ajtón, szembesül újra az életében lévő nehézségekkel, a még egyfolytában fenyegető házassági problémákkal és a terápiás ülés hatása elkezd lassan elhalványulni.
Mindannyian akarjuk tudni azt a titkos receptet, hogy hogyan őrizzük meg párkapcsolatunk boldogságát
Íme egy olvasónk története, hogy hogyan mentette meg házasságát sikeresen a szakadék széléről:
Robert és Vivien már évek óta szenvedett a házasságával. Elszaporodtak a viták, elhidegültek egymástól. Még 21 éves korukban jöttek össze, és ahogy az lenni szokott, nem voltak valós elképzeléseik a szerelemről és kapcsolatról. Aztán teltek az évek, és jött a valóság. Már az elválás határán voltak, amikor Robert azon gondolkozott, hogy „én szeretem őt, ő is szeret engem, mégsem tudjuk, hogyan tegyük ezt az egészet működőképessé. ”
Ekkor már szinte alig beszéltek egymással. A férfi rájött, hogy nem fogja tudni megváltoztatni a feleségét, de ő megváltozhat.
Az 55 éves férfi eldöntötte, hogy bármibe is kerül, hajlandó meghozni az áldozatot, hogy megmentse a házasságát, ha van rá mód.
Másnap megkérdezte a feleségét, hogy „van-e bármi, amivel jobbá teheti a napját? ”
Erre a feleség ezt mondta:
„Takarítsad ki a garázst! ”
Nem volt kevés munka, de a férfi megcsinálta, felesége legnagyobb döbbenetérre.
Másnap megint feltette neki a kérdést:
„Mit tehetek, hogy jobbá tegyem a napodat? ”
Ekkor megint kkapott egy feladatot és megcsinálta. Ez így ment egy darabig, amíg a feleség már nem tudott mit kitalálni, de a férfi ettől függetlenül minden nap megkérdezte, hogy miben segíthet. Néhány hét múlva a feleség sírva fakadt:
„Nekem kéne ezt megkérdeznem tőled. Nem lehetne, hogy csupán töltsünk egy kevés időt együtt? ”
Az ő házassága helyre jött. A tanácsa az, hogy fogadjuk el, hogy nem csupán a partnerünk a hibás, és nem csupán rajta múlik, hogy működjenek a dolgok.
