Azt látni napjainkban, hogy az emberek olyan lényeges kérdésekre nem tudnak válaszolni, amelyek alapjaiban határozzák meg a kapcsolat alakulását.
Legelőször is tudnunk kéne, hogy milyen értékek mentén éljük az életünket. Ez egy olyan kérdés, amit a legtöbb ember nem is ért, pedig hihetetlenül egyszerű rá válaszolni. Figyeld néhány napon keresztül, hogy mit csinálsz egy nap, és tedd fel magadnak a kérdést, hogy ezt miért csinálod. Miért mész be dogozni?
Azért mert fontos számodra az egzisztenciális biztonság, a stabilitás, vagy a valahova tartozás érzése, esetleg a fejlődés mozgat, vagy az, hogy szeresd azt, amit csinálsz? Egészen rendben van, hogy erre a kérdésre különféle válaszaink vannak, azonban a párválasztás szempontjából esszenciális szerepe van, hogy kit mi működtet. És ugyanez a kérdés a másikkal kapcsolatban is – ki tudom-e olvasni a másik motivációit és azt, hogy milyen értékek mentén hozza meg a döntéseit?
Káprázatos példákat látok arra, amikor e tekintetben semmiféle kiegyensúlyozottság nincs a párok értékrendszerében. Aztán ezekből adódnak azok a helyzetek, amikor valahol félúton megállapodnak a felek valamiben, ami aztán egyiküknek sem komfortos. Erre nem elképzelhető hosszú távon felépíteni egy életet, az hihetetlenül rengeteg energia.
Ha az alapértékeink egyeznek, de annak a megnyilvánulási formái különbözőek, akkor hihetetlenül is javasolt keresni a kompromisszumot, akkor tudunk egymásnak hatni. Csodás, amikor egy párkapcsolatban fel tudjuk fedezni, hogy ki miben jó, és erre tudunk építeni. Ennek a fajta különbözőségnek van értéke, és van értelme egy párkapcsolatban. De ha nincs közös érték, ami összetart minket, akkor az olyan szintű különbözőség, amit hihetetlenül nehéz súrlódások és nehézségek nélkül összehangolni, mert ez jelenti, hogy le kell mondanod a számodra fontos értékekről.
Okozhat negatív érzelmeket, és éket verhet két ember közé, ha a különbözőségekből adódóan ezekben az egyén számára fontos, pozitív megélésekben nem tud osztozni a másikkal, mert szeretné vele együtt át- és megélni az ő életét meghatározó élményeket, de a másik erre nem nyitott.
Ilyenkor általában megtörténik az, hogy eljön az a pont, amikor az egyikük vagy mindkettejük rájön, ez nem folytatható tovább. Fontos, hogy mindent idejében és őszintén megbeszéljünk, ha valóban meg akarunk menteni egy köteléket, vagy mindössze méltósággal elválni.
Tény, hogy számos házasságot és felbomlott családot lehetett volna megmenteni, ha a felek időben felismerik a figyelmeztető jeleket és hajlandóak tenni érte.
Lássuk, a válási statisztikák eredményei alapján melyek azok a kondíciók, amelyek a kudarc irányába mutatnak:
1. A feleség több pénzt keres, mint a férj
A válások legkisebb százaléka azokban a családokban fordul elő, ahol a feleség keres kevesebbet, vagy egyáltalán nem dolgozik.
2. A feleség idősebb, mint a férj
Komoly értékrendbeli különbségek és családtervezési elképzelést illető nézeteltérések lehetnek.
3. Egy nagyobb kihívást jelentő gyermek
A statisztikák azt mutatják, hogy azok a párok, akiknek a gyermekénél ADHD-t diagnosztizálnak, nagyobb valószínűséggel válnak el.
4. Adósság
A pénzügyi problémák egyértelműen nagy stresszforrást jelentenek egy pár életében.
5. Egy partner dohányzik, de a másik nem
Az értékrendbeli és életmódbeli különbségek egy házasság nagyon erős tesztjei.
6. Rendszeres vádaskodás
Az állandó kritika és a tisztelet hiánya egyenes út a váláshoz.
7. A menyasszony az esküvő előtt berezel
A statisztikák azt mutatják, hogy ha a jövőbeli feleségnek sok kétsége van a házasságot illetően, nagy a kockázat, hogy a néhány később külön utakon fogja folytatni tovább.
8. A családban két lány van
Tehetsz a statisztika ellen és vállalhattok még egy gyereket, aki talán fiú lesz.
9. Válás előfordulása a családban
Ha a pár valamely tagjának szülei elváltak, az 40%-os kockázatot jelent számukra is.
