Jártam már egy maroknyi terapeutánál és pszichológusnál, és soha nem éreztem úgy, hogy segítettek volna megoldani azt a problémát, ami miatt felkerestem őket. A legtöbbször ezek az ülések abból álltak, hogy kiengedtem a gőzt, vagy az életemről csevegtem. Ezt a barátaimmal is megtehetem ingyen, köszönöm, doki.
De némi gondolkodás után rájöttem, hogy talán ez segíthetne nekem, ha: (1) találok egy terapeutát, aki az állapotomra specializálódott, és (2) megváltoztatom a hozzáállásomat.
A kliens hidegen érkezik a terápiára, és elvárják tőle, hogy tudja, mit kell tennie, de nem tudja. Nem sok minden van, ami felkészíti őket arra, hogy milyen a terápia, ráadásul mindenkinek más a tapasztalata.
Ha hasonlóan tétovázol a terápiával kapcsolatban, de úgy gondolod, hogy valószínűleg hasznodra válhat (és tényleg, ki ne tudna manapság?), van néhány általános irányelv, amely a pszichológusok szerint segíthet abban, hogy a folyamat egy kicsit könnyebbé és hatékonyabbá váljon.
A következőket javasolják a profik terápia előtt:
1. Ne csak az ajánlásokból indulj ki.
Szép dolog, hogy a barátod vagy anyukád javasolta, hogy próbáld ki Dr. Jánost, de vajon arra szakosodott-e, amiben segítséget keresel? Van-e tapasztalata olyan betegek kezelésében, akik az ön identitásának fontos aspektusait osztják, különösen, ha ön egy marginalizált közösség tagja? Úgy hangzik a terápiához való hozzáállása, mint ami neked is hasznodra válna? Még ha az orvosa beutalót is ad, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez a pszichológus lesz az Ön számára a megfelelő.
A terapeuta megtalálása során rendkívül fontos az illeszkedés. Ha teheti, szánjon időt arra, hogy átnézze a potenciális terapeutákat, mielőtt időpontot foglal. Nézze meg a hátterüket, a szakterületeiket és még a díjaikat is.
2. Mielőtt időpontot foglal, kérjen ingyenes telefonos konzultációt.
A legtöbb terapeuta ingyenes kezdeti telefonos konzultációt kínál az új pácienseknek. Használd ki ezt, és tedd fel az előzetes kérdéseidet – például hogyan dolgoznak az ügyfelekkel, milyen megközelítéssel kezelik azt, amin remélhetőleg együtt szeretnél dolgozni velük, és bármi mást, ami fontos számodra. Aztán hallgasson a megérzéseire. Kivel érzi magát a legkényelmesebben, akivel a legjobban tud beszélgetni, és akivel úgy érzi, hogy megnyílhat?
3. Kérdezze meg a terapeutáját, milyen lehet a fejlődés.
Amikor először kezd új terapeutához járni, beszéljen vele arról, hogyan fogja tudni, hogy fejlődik-e (az üléseken és azokon kívül is). Ezután győződjön meg róla, hogy időről időre bejelentkezik a terapeutájához. Nézd meg, hogyan érzed magad, jegyezd fel az esetleges változásokat, és kérdezd meg a terapeutádat, ha valami változást vesz észre (hiszen nem mindig látjuk magunkon a változást).
Néha az emberek frusztráltak, mert nulláról indulnak, és 10-re akarnak eljutni, és ez egy nagyon hosszú út lesz. Ezek az ellenőrző látogatások segíthetnek motiváltnak maradni, és rövid távú célokat alakíthatnak ki, amelyek felé dolgozhatsz.
4. Számíts arra, hogy időnként kényelmetlenül fogod érezni magad.
Csakúgy, mint az edzéseknél, néha nagyon izgatottan fogsz terápiára járni, néha pedig irtózni fogsz tőle. Ez különösen igaz lehet, ha éppen a virtuális terápián próbálsz eligazodni.
A változás nehéz. Időnként kényelmetlen lesz, de ez is része a folyamatnak, hogy eljusson oda, ahová szeretne. Egy gyakorlott pszichológus figyelemmel kíséri az ülések intenzitását, hogy ne percről percre vagy ülésről ülésre haladjon a mély, kemény munka. Az ügyfelek eleinte úgy érezhetik, hogy a kellemetlen témák feldolgozásával súlyosbodnak a tüneteik. De ez végül is segíti őket abban, hogy oda dolgozzanak, ahová el akarnak jutni.
Természetesen a terápiában végzett munka – csakúgy, mint az edzés – soha nem lehet elviselhetetlen vagy legyengítő, ezért ha a dolgok túl soknak bizonyulnak, beszéljen róla.
5. Ne aggódjon amiatt, hogy minden egyes ülésre valami nagy megbeszélnivalót kell hoznia.
Néha azok az ülések vezetnek a legnagyobb áttörésekhez, amikor azt hiszed, hogy nincs miről beszélned. Hajlamosak vagyunk elkerülni a nehezen kezelhető dolgokat, és talán eszünkbe sem jut, hogy felhozzuk őket a terápiában. De egy nyitott napirenddel Önnek és terapeutájának lehetősége lesz arra, hogy beszélgessenek az életükben zajló különböző dolgokról, ahol talán felfedezhetik, hogy mégiscsak van valami, amiről tényleg beszélni akartak. (Itt további tanácsokat találsz arra vonatkozóan, hogy mit tegyél, ha látszólag nincs mit mondanod a terápián.)
6. Szólalj meg, ha nem értesz egyet a terapeutáddal.
A terápiát biztonságos, kényelmes térnek kell érezned, ahol bármit elmondhatsz. És ebbe beletartozik az is, ha valamit nem értesz, ha a terapeutád felbosszant, ha nem értesz egyet valamivel, amit mondott, vagy ha félsz attól, hogy mit fog mondani. Az, hogy visszajelzést adjon a terapeutájának, valójában a terápia igazán erőteljes része.
Nemcsak azt segít gyakorolni, ha konfliktuskerüléssel vagy önérvényesítéssel küzd, hanem azt is lehetővé teszi, hogy a terapeuta a kezelést úgy alakítsa, hogy az ön számára a legjobban működjön. Például, ha utálod a naplóírást, és tudod, hogy nem fogod megcsinálni, tudasd vele, mielőtt elmulasztod a házi feladatot. Ha minden kártyáját kiteríti az asztalra, csak így kaphat valódi segítséget.
7. Ha a dolgok nem működnek, ne szellemeskedjen a terapeutája előtt.
Különösen, ha már hosszabb ideje együtt dolgoztok, érdemes beszélni a kapcsolat befejezéséről, ha úgy érzed, hogy a terapeutád már nem szolgál téged. Fontos, hogy inkább feltárjuk a dolgokat, minthogy csak úgy otthagyjuk a kezelést. Sok jó dolog lehet, és ha nem foglalkozol vele, akkor ugyanezt megtalálhatod a következő terapeutánál. Íme még néhány tanács arról, hogyan lehet tudni, mikor van itt az ideje megszakítani a kapcsolatot a terapeutával (és pontosan hogyan kell ezt megtenni).
8. Ne feledd! A terápiának jobbá kell tennie az életedet – még akkor is, ha ez munka.
Ne feledje, hogy az idejét, a pénzét és az érzelmeit adja erre a folyamatra és erre a személyre. Ezeket nem szabad elpazarolni, ezért követelje meg, hogy azt kapja, amire szüksége van, és ha nem, keressen valakit, aki ezt megadja. Felnőttnek lenni nehéz, és a terápia segíthet – ne add fel.
