Régen nem igazán tudtam, hogy mennyire fontos a mentális egészség.

Mindig úgy döntöttem, hogy csak a fizikai egészségemre koncentrálok. Azt gondoltam, hogy amíg fizikailag egészséges vagyok, és minden nap fel tudok kelni, addig tökéletesen rendben vagyok. De teljesen tévedtem.

És nem is jöttem rá, amíg egy nap fel nem ébredtem, és a depresszió gödrében találtam magam. Annyira biztos voltam benne, hogy jól vagyok, hogy bár rengeteg stressz ért, mégsem tettem ellene semmit.

De nem voltam – hosszú ideig nem voltam rendben. Elkövettem azt a hibát, hogy úgy döntöttem, nem veszek róla tudomást, és minden érzésemet magamba zártam – azt hittem, hogy majd csak elmúlik. Természetesen nem így történt. Sőt, épp az ellenkezőjét tette. Felemésztett engem. Addig emésztett, amíg végül össze nem törtem.

És azoknak a sötét napoknak a megtapasztalása, amikor a depresszió elevenen felemésztett, szemet szúrt nekem. Rájöttem, hogy annyi fájdalmat hordozok a szívemben, és ahelyett, hogy szembenéztem volna velük, beszéltem volna róluk, vagy akár tettem volna valamit ellenük, inkább elfutottam előlük. Elbújtam előle, és egyszerűen nem vettem tudomást róluk.

Természetesnek vettem az érzelmi jólétemet, és nem akartam még egyszer elkövetni ugyanezt a hibát. Ezért megfogadtam magamnak, hogy minden nap apró lépéseket teszek, amelyek segítenek javítani a mentális egészségemen. Bár ezek közül néhány lépés aprónak és jelentéktelennek tűnhet, határozottan hatalmas változást eredményezett.

Ezért szerettem volna ezeket veletek is megosztani, abban a reményben, hogy nektek is megteszi ugyanezt!

Íme 5 dolog, amit teszek, ami segít javítani a mentális egészségemet.

Gyakorold és fogadd el a hálát

Vannak időszakok, amikor azon kapom magam, hogy sötét napokra ébredek, olyan napokra, amikor szinte csak feküdni tudok az ágyban. Ezeknek a sötét napoknak a közepén azon kaptam magam, hogy csodálom a szeretetet, a támogatást és a türelmet, amit a hozzám legközelebb álló emberektől kaptam.

Ez segít nekem a küzdelemben. Ez arra ösztönöz, hogy folytassam a harcot, és ezért örökké hálás leszek. Most már mindig igyekszem szokásommá tenni, hogy megtaláljam azt, amiért hálás lehetek. Függetlenül attól, hogy milyen kicsinek vagy jelentéktelennek tűnik – amíg segít visszahozni magad a fénybe.

Szánj időt arra, hogy minden nap beazonosítsd, mik ezek a dolgok. Tudom, hogy vannak napok, amikor talán extra erősen kell keresned, hogy megtaláld, de ott van, és érdemes megtalálni!

Megbocsátás

Megbocsátás – az egyik olyan dolog, amit olyan nehéz megadni. A depresszióba esés felnyitotta a szememet, hogy a legnagyobb fájdalmat, amit magammal cipelek, az okozza, hogy képtelen vagyok elengedni és megbocsátani.

Felnőttként állandóan összehasonlítottak. Állandóan azt mondták, hogy soha nem vagyok és nem is leszek elég jó. Elhitették velem, hogy soha nem fogok elérni semmit az életben. És én gyűlöltem őket ezért. Magammal vittem a fájdalmat és a szavaikat.

Minden nap annyira hajtottam magam, hogy folyamatosan a tökéletességre törekedtem. Féltem a kudarctól, és amikor kudarcot vallottam, ugyanazokkal a szavakkal vertem magam, amelyeket ők mondtak nekem. És ez nagyon megviselt, sőt, ez volt az egyik dolog, ami egy sötét helyre rántott.

Rájöttem, hogy azért tettem ezt, mert soha nem engedtem el igazán a fájdalmat, és soha nem tanultam meg megbocsátani. Gyakran úgy tekintünk a megbocsátásra, mint valami olyasmire, amit másoknak adunk, anélkül, hogy felismernénk, hogy nekünk is szükségünk van rá, hogy fejlődhessünk és továbbléphessünk.

A megbocsátás nem azt jelenti, hogy lekicsinyeljük a fájdalmat vagy a rosszat, amit tettek. Egyszerűen azt jelenti, hogy most már hajlandóak vagyunk elengedni, és nem hagyjuk, hogy a szavaik többé bántsanak minket. Tudom, hogy a megbocsátás nem megy egyik napról a másikra, de ha kell, ezerszer is megtehetjük.

Csináld minden nap, amíg végül könnyebb lesz. Ne hagyd, hogy a harag és a fájdalom felemésszen, szabadítsd fel magad.

Hanyagold a digitális teret egy ideig

Amikor még egy nagyon stresszes állásban dolgoztam, a küzdési mechanizmusom egy hosszú, stresszes nap után az volt, hogy a digitális térbe temetkeztem. Persze, a közösségi médián való görgetés eltereli a figyelmemet a rossz napomról, de ez minden.

Csak eltereli a figyelmemet, de soha nem segít abban, hogy jobban érezzem magam. Ez csak egy újabb csatorna volt számomra, hogy elrejtőzzek a fájdalom elől. És miután depresszióba estem, a digitális térbe temetkezés csak rosszabb lett.

Ne érts félre, a digitális eszközök használata nem rossz, de néha mindannyiunknak szüksége van egy kis szünetre, hogy kimehessünk a szabadba, fellélegezzünk, és akár olyasmit is csináljunk, amit szeretünk. Próbálj ki egy rövid internet detoxot: tölts el egy fél napot használata nélkül, vagy akár csak néhány órát, és helyette használd ezt az időt arra, hogy minőségi időt tölts magaddal vagy azokkal az emberekkel, akiket szeretsz.

Menj ki a szabadba, tegyél egy rövid sétát. Csodáld meg az eget, szagold a virágok illatát. Csinálj valamit, amit szeretsz. Hidd el, az a pár óra hatalmas különbséget tesz!

Ne félj kiengedni az érzelmeket

Ez volt az egyik legnagyobb hibám. Utáltam szembenézni azzal, amit éreztem. Nem akartam sírni. Az volt a gondolkodásmódom, hogy a sírás a gyengeség jele. De ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.

A sírás nem a gyengeség jele. A sebezhetőség nem gyengeség. Ha számít valamit, most már az erő jelének tekintem. Azt jelenti, hogy elég erősek vagyunk ahhoz, hogy szembenézzünk a fájdalommal és átmenjünk rajta, ahelyett, hogy figyelmen kívül hagynánk vagy elfutnánk előle, ahogy én tettem.

Ne bújj el a fájdalom elől. Ne tartsd magadban. Ha úgy érzed, hogy sírni szeretnél, vagy ki akarod adni magadból a levegőt, tedd meg. Nincs ebben semmi rossz. SEMMI.

Légy kedves, vagy tegyél véletlenszerű kedvességeket

Kedvesség – egy szó, amit állandóan hallunk, de még mindig nagyon alulértékelt. Egy nap arra ébredtem, hogy életem mélypontját éltem át. Elértem a mélypontot.

Fel kellett mondanom a munkahelyemen, mert a depresszióm és a szorongásom miatt egyszerűen túl nehéz volt folytatni. Nulla megtakarításom volt, adósságom, és nem volt tartaléktervem.

Igen, röviden, egy csődtömeg voltam. Nem tudtam, mit tegyek. A nulláról kellett kezdenem, de ezúttal sokkal nehezebb volt, különösen, hogy a depresszióm miatt még az ágyból való kikelés is lehetetlenné vált.

És az egyik dolog, ami igazán nyomot hagyott bennem, miközben átéltem azokat a napokat, azok a véletlenszerű kedvességek voltak, amelyeket a hozzám legközelebb álló emberektől, sőt némelyiket még idegenektől is kaptam.

Akár egy segítő kezet nyújtasz, akár egy vállat, amin kisírhatja magát valaki, vagy akár csak bátorító szavakat mondasz, hogy felemeld valakinek a lelkét, ezek a dolgok olyan sokat számítanak. És a tudat, hogy segítettél valakinek a napját feldobni, bizonyos értelemben az általános közérzetedet is növeli!

Ne feledd, hogy mindannyian a saját csatáinkat vívjuk az élet minden pillanatában, ezért mindig légy kedves, sosem tudhatod, hogy a másik személy min megy keresztül.

Tudom, hogy mindannyiunknak más-más megküzdési mechanizmusai vannak, így nem garantált, hogy ezek közül mindegyik rád is vonatkozik, de ne érezd magad rosszul, és ne hagyd, hogy ez megállítson. Határozd meg azokat a dolgokat, amelyek belső békét és boldogságot adnak neked, és indulj el onnan. Meg tudod csinálni!